58.rész

Cris

   Fütyörészve csuktam be a garázsajtót. Úgy éreztem magam, mint a mesében. Minden tökéletesen klappolt az életemben. A meccseken sziporkáztam amitől a csapat, az edző, a vezetőség és a rajongók is elégedettek voltak velem. A magánéletem pedig maga volt a csoda. Kendra és Juni voltak a mindeneim. Úgy kelni és úgy feküdni, hogy a szeretett nő mellettünk van, semmihez sem fogható.

 - Megjöttem! - kiáltottam el magam boldogan, mikor beléptem a házba. Kíváncsian néztem körül, de sehol nem láttam Kendra mosolygós arcát, amivel mindig várt mikor hazaértem. Meglepetésemre Sara és Caroline jöttek velem szemben a lépcsőn lefelé. Arcukon titokzatos vigyor ült, de mire megkérdezhettem volna az okát, Iker barátnője egy -" a fürdőben van"- mondattal lógva hagyott. Kíváncsian siettem fel a megjelölt helységben.

- Hát itt vagy? - pislogtam kérdőn a fürdőkád szélére roskadt feleségemre akinek az arcán könnycseppek csillogtak. - Úristen kicsim, mi a baj? Bántott valaki? - guggoltam le elé és kezemmel próbáltam letörölni arcáról a sós cseppeket. A szívem összefacsarodott a szemeiből sütő szomorúságtól.

 - Nem - rázta meg a fejét majd egy hatalmas sóhaj után a kezembe nyomott egy apró műanyag dolgot. - Terhes vagyok!

A lábam megroggyant, mikor felfogtam a két szó jelentőségét.

 - Mi? Hogy? - tolultak számra az ostoba szavak. A hír úgy letaglózott, hogy nem vettem észre a kérdéseim által okozott fájdalmat az előttem ülő arcán.

 - Elég nagy vagy már, hogy ne kelljen elmesélnem neked, hogyan készül a kisbaba - csattant fel a nőm hangja vészterhesen.

Ha a gondolataim nem kalandoztak volna el Juni születéséhez, talán észreveszem a közelgő vihar szelét, de így csak bámultam magam elé és elvesztem a múlt ködében.

Beugrott egy arc, ami ugyanígy sírva közölte velem, hogy terhes maradt tőlem egy átszórakozott éjszaka után. Akkor sem nagyon tudtam mit kezdeni a hírrel és most is leblokkoltam.

Aztán hirtelen felkapcsolták a lámpát az elmémben. Basszus, újra apa leszek! Juniornak kistestvére lesz! Gondolataimban felbukkant egy szőke copfos kislány, aki olyan szép lenne, mint az anyja. Felemeltem a fejem, de már csak a hűlt helyét találtam a feleségemnek. Értetlenkedve néztem körül, majd kifordultam a fürdőből és besiettem a szobánkba. Elkerekedett szemekkel pislogtam Kendrára, aki egy hatalmas bőröndbe dobálta be a ruháit, miközben az arcát sós könnyek mosták.

 - Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem aggódva.

 - Mégis minek látszik? - törölte le kézfejével az arcát miközben folyamatosan szipogott. - Pakolok. Elmegyek.

 - De miért?  - ráztam értetlenkedve a fejem.

 - Mert... - csuklott el a hangja és mozdulatai lelassultak. Fejét lehajtva toporgott az ágy mellett, kezében egy pólót gyűrögetve.

Agyamat lila köd kezdte befedni. Karomat összefogtam a mellkasom előtt és most már dühösen meredtem a feleségemre.

 - Mert?

 Figyeltem ahogy felemelte a fejét, arca meggyötört volt, szemei vörösen villantak rám. Láttam, hogy próbálja összeszedni a bátorságát és mikor ez sikerült, válaszolt.

 - Sajnálom - suttogta. - Tudom, hogy ez most pont nem jókor jött és nem vagy rá felkészülve...

 - Ezt hogy érted? - vágtam a szavába.

 - Már csak egy hónap van a szerződésből és most gondolom azt hiszed, hogy így akarlak megfogni, de hidd el, hogy nem így van! - kapta rám újra ijedten a tekintetét. - Nem is tudom, hogy hogyan...illetve tudom, hogy hogy csak...én...nem tudom mit csináljak - zagyvált össze mindent. Éreztem, hogy a teljes összeomlás szélén áll.

 - Hé - léptem közelebb hozzá. - Kicsim, nyugodj meg - öleltem magamhoz a reszkető testét. - Az idegességgel csak ártasz a babának.

A lány még sírdogált egy kicsit a karjaimban, majd megnyugodott és arcát felém fordítva, rám nézett.

 - Nem is haragszol? Nem vagy mérges?

 - Miért lennék az? - pislogtam rá értetlenül.

 - Mert akaratod ellenére kötődni fogsz hozzám - nyelt nagyot. - A szerződés...

 - Istenem! - túrtam a hajamba idegesen. - Mindjárt jövök! Várj meg itt! - léptem el Kendrától majd öles léptekkel a dolgozó szobába siettem, ahol kinyitottam az íróasztalom fiókját és megkerestem azt az átkozott papírt. Visszarohantam a még mindig mozdulatlanul álló feleségemhez és eltökélten felmutattam a szerződést.

 - Erről a szarról beszélsz? - emeltem a magasba, majd színpadias mozdulattal apró fecnikre téptem. Kendra elkerekedett szemekkel, értetlenül nézett rám.

 - Mi..mit csinálsz?

 - Amit már rég meg kellett volna tennem - sóhajtottam fel. - Hát nem érted? Szarok a szerződésre. Nem azért vagyok veled, mert írás van róla, hanem mert sze-ret-lek! - tagoltam neki a szót.

 - De...

 - Nincs de, Kendra! - csattantam fel. - Nekem ez az egész házasság valódi, a fogadalomtól kezdve a babáig! Soha nem gondoltam rá másképp - bicsaklott el a hangom.

Tekintetem az övébe fúrtam, hogy lássa meg benne az igazságot.

 - Ez komoly? - pislogott rám még mindig hitetlenkedve.

 - Halálosan - bólintottam.

A következő pillanatban meglepődve tapasztaltam, hogy apró kezeivel a mellkasomat kezdi püfölni.

 - Ha ez igaz, akkor miért hagytad, hogy azt higgyem, ez az egész csak kamu? Miért nem tudtad előbb elmondani? Annyi idegeskedéstől megkíméltél volna - szikráztak haragosan az íriszei.

 - De hiszen én mondtam - kaptam el a hadonászó csuklóját. - Hányszor suttogtam a füledbe, hogy szeretlek miközben magamévá tettelek? - vigyorogtam el magam ahogy megláttam a pipacs pirossá váló arcát.

 - Azt hittem, csak azért mondod, mert... - sütötte le zavartan a szemeit.

 - Hinni a templomban kell kicsim - emeltem meg az állát. - Szóval, mit gondolsz? Remélhetem, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel? - simítottam ki egy kócos fürtöt az arcából.

 - Arra akarsz rávenni, hogy én is kimondjam neked a bűvös szót? - mosolyodott el végre halványan.

 - Háát, nem ártana tudnom, hogy nem csináltam-e magamból komplett bolondot a vallomásommal?

 - Nem - rázta meg a fejét. - Én is szeretlek már az esküvő óta - vallotta be, amitől a szívem kétszeres sebességbe kapcsolt.

Mielőtt bármi mást is mondhatott volna, magamhoz rántottam és birtokba vettem az ajkát. Hosszú, forró csókban olvadtunk össze. Tizenegy hónap alatt nagyon sokszor csókolóztunk, de egyszer sem éreztem ezt a fajta teljességet, mint most. Határtalan nyugalom szállt meg, ahogy a karomban tartottam a szerelmemet. Zihálva váltunk el egymástól, majd a szánk sarkában ülő, boldog mosollyal néztünk egymásra.

Hirtelen eszembe ötlött, hogy hogy jutottunk el idáig.

 - Szóval babánk lesz? - kérdeztem meghatódva.

 - Úgy néz ki - mosolyodott el. - Bár még dokihoz el kell mennem, de a tünetek és a teszt is azt mutatja.

 - Szerinted mikor hoztuk össze? - kíváncsiskodtam tovább.

 - Párizs - vörösödött el megint és ettől nekem is felrémlett az az éjszaka.

 - Akkor igazi szerelem gyerek lesz - öleltem újra magamhoz Kendrát és orromat a hajába fúrtam. Mélyet szippantottam az illatából, ami nélkül már szinte létezni sem tudtam. - Remélem kislány lesz - bukott ki belőlem. - Egy olyan szőke, kis copfos csajszi, csupa rózsaszínben, akibe az összes fiú szerelmes lesz - álmodoztam.

 - Na persze, te meg leszel a zord apa, aki nem engedi majd sehova az ő kicsi hercegnőjét - kuncogott fel a feleségem.

 - Az biztos! Szólok majd Juninak és együtt fogunk vigyázni rá - vigyorodtam el. - Na meg Sergonak, Ikernek, Marcelonak, Karimnak - soroltam a barátaimat.

 - Apropó, Juni - pislogott rám Kendra kérdőn. - Szerinted hogy fogadja majd, hogy már nem ő lesz az egyedüli gyerek az életünkben?

 - Örülni fog neki, hogy valakinek ő lehet a nagy és okos bátyja - morzsolgattam szórakozottan egy szőke hajtincset az ujjaim közt.

Tekintetem körbe vezettem a szobán, mert az agyam már azon járt, hova fogjuk tenni a kiságyat. Pillantásom megakadt a félig pakolt bőröndön és ettől a gyomrom görcsbe ugrott. Nem akartam még bele gondolni se, hogy majdnem elvesztettem a nőt aki mindent jelent nekem. Akaratlanul is közelebb húztam magamhoz.

 - Mit szólnál hozzá, ha most mennénk el Dr. Mendezhez? - tettem fel félve a kérdést.

 Kendra arca elgondolkodóvá vált, de pár pillanat után rávágta.

 - Oké, csak előtte hagy tegyem egy kicsit rendbe magam - csúszott ki a karjaim közül.

 - Minek, így is gyönyörű vagy - értetlenkedtem.

 - Te meg édes - nyomott egy apró csókot a számra -, de akkor is meg kell mosnom az arcomat és egy fésülés is rá fog férni erre a szénaboglyára - mutatott a hajára nevetve.

 - Nekem így tetszik a legjobban. Pont olyan, mintha most keltél volna ki mellőlem az ágyból - sóhajtottam fel izgatottan miközben a nadrágom kicsit szűkös lett rám a gondolattól.

 - Ácsi Don Juan - kuncogott fel édes hangján a lány - Először a doki, aztán az élvezet - kacsintott rám, és eltűnt a fürdőszobában. 

Némán bámultam utána, majd tekintetemet az ég felé fordítottam és magamban hálát rebegtem a gondviselésnek, hogy az utamba küldte ezt a nőt, aki teljesen megváltoztatta az életemet.