56.rész

Kendra

 Már fájt az arcom a rengeteg nevetéstől. Úgy éreztem magam, mintha megint kislány lennék. Cris mindent elkövetett, hogy tökéletes legyen a meglepetése. A szinte láthatatlan testőröknek köszönhetően nyugodtan szórakozhattunk Juniorral. A portugál néha megállt fényképezkedni majd aláírást adott a minket figyelő rajongóinak, akik kedvesen megköszönték a gesztust és békén hagytak minket. Ezt leszámítva úgy éreztem, mintha tényleg normális családi kiránduláson lennénk.

 - Anya! Anya! - rángatta Juni a kezemet.

 - Mi a baj?

 - Majd éhen halok - simogatta meg a hasát szenvedve, amitől muszáj volt mosolyognom.

 - Akkor gyorsan szóljunk apának, hogy vigyen minket enni - fogtam meg a kis kezét és odasiettem az éppen aláírásokat osztogató férjemhez. - Cris - simítottam végig a karján miután az utolsó papírlapot is alá írta.

 - Igen? - pislogott rám kérdőn.

 - Junival éhen halunk - jelentettem ki durcásan mire elvigyorodott.

 - Akkor indulás - intett a testőröknek és a fiát a nyakába kapva határozottan elindult előre én pedig izgatottan követtem.

 - Istenem! - nevettem el magam mikor megláttam az előttem lévő épületet. - Ez most komoly? Hakuna Matata Étterem?

 - Jól van na, szeretem az Oroszlánkirályt - vonta meg a vállát Cris és egy kisfiús mosolyt villantott rám amitől majdnem elolvadtam. Letette Junit a földre, majd kézen fogott minket. - Gyertek, állítólag itt lehet a legfinomabb kebabot kapni - kísért be minket.

Elhűlve néztem a "sárkunyhónak"álcázott éttermet. A falakat mindenhol afrikai motívumok borították. Az asztalok kerekek voltak és nagyon bohókásak. Tökéletes hangulatot biztosítottak egy éhes családnak.

 - Timon vagy Pumba? - tette fel lelkesen a kérdést a focista.

 - Pumba! - vágtuk rá Junival szinte egyszerre.

 - Ne már? - húzta el a száját. - Ő olyan...

 - Büdös? Csúnya? - néztünk mindketten a férfira. - Pont ezért szeretjük, mert olyan elesett, mégis egy édes pofa Az meg még cukibbá teszi, ahogy a legyek követik őt séta közben... - vigyorogtam el magam.

 - Oké, oké megadom magam - tette fel Cris a kezeit - akkor legyen Pumba - vezetett minket egy különálló asztalhoz, ami felett kedvenc varacskos disznónk képe feszített boldog vigyorral a pofáján.

A felszolgáló egy pillanat alatt mellettünk termett és felvette a rendelésünket. Amíg készült a kajánk, a hideg frissítőnket iszogattuk és nézelődtünk. Akaratlanul is dúdolni kezdtem a meséből ismert dalt.

- Hakuna matata, milyen gyönyörű szó.

  Hakuna matata, nem ráz még is jó.

  Csak annyit jelent, szép az élet itt lent,

  Tiszta élvezet a bölcselet.

  Hakuna matata.... - zümmögtem halkan, de aztán észre vettem, hogy a két Cristiano is velem dúdolt és mikor elhallgattunk, egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

Boldog voltam és elégedett ahogy végig néztem a két vigyorgó pasin akik a mindenséget jelentették nekem. Miután befejeztük az evést, hazafele indultunk, de útközben még beugrottunk a Fantasia Gelatiba, ami telis-teli volt finomabbnál finomabb olasz fagylaltokkal.

Fáradtan, de elégedetten nyitottam ki a szobánk ajtaját, hogy Cris is be tudjon jönni a kezében alvó fiúcskával együtt. Óvatosan letette a lakosztály egyik szobájának ágyába. Segítettem levenni a cipőit majd a nadrágját. Juni olyan fáradt volt, hogy észre sem vette. Miután behúztuk az ajtót magunk mögött, egymásra mosolyogtunk a portugállal.

 - Kérsz valamit inni? - simított végig a vállamon.

 - Egy jeges tea jól esne, köszönöm.

 Figyeltem ahogy elővett két üveget a minibárból, amiből az egyiket nekem adta míg a másikból nagyokat kortyolt. Kezemben a jeges frissítővel kinyitottam az erkély ajtót és kiléptem a friss levegőre. Csodálattal töltött el a szerelem városának kivilágított panorámája. Neki dőltem a korlátnak és élveztem, hogy esti pompájában láthatom az Eiffel-tornyot.

 - Gyönyörű - csúszott ki a számon.

 - Igen, de nem annyira, mint te - simult hozzám Cris miközben félre húzta a hajamat a nyakamból és édes csókot nyomott a felszabadult részre. Elégedett nyögés szakadt fel a mellkasomból a tettét követően és önkéntelenül is neki dőltem kidolgozott mellkasának. - Nálad semmi sem szebb - suttogta szerelmesen.

 - Akkor el kell, hogy menj a szemészetre - kuncogtam fel és megfordultam a karjaiban. Mivel a cipőmet már akkor lerúgtam, mikor beértünk a szobába, most mezítláb néztem fel rá. Tekintete megigézett és fogva tartott. Nem tudtam tőle elszakadni. Annyi érzés kavargott benne, hogy elbizonytalanodtam. - Cris? - kérdeztem aggódva.

 - Csssh - simította egyik kezét az arcomra, míg a másikkal a derekamat ölelte át. - Olyan szép vagy - suttogta a számra, amitől elöntött a forróság. - El sem hiszed, hogy milyen boldog vagyok, hogy velem vagy és az enyém vagy.

Mielőtt válaszolhattam volna, ajkait az enyémekre nyomta, majd olyan csókban részesített, amitől teljesen elvesztettem a józan eszemet. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam és hevesen viszonoztam a nyelve játékát.

 - Megőrjítesz - szakadt el tőlem de csak addig míg a térdem alá nem nyúlt és felvett az ölébe. Sietős léptekkel vitt vissza a szobánkba, ahol letett az ágyra, de a szája egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet. A szoba levegője egyre forróbbá vált. A ruháink szinte teleportáltak rólunk és mire észbe kaphattunk volna, már meztelenül simultunk egymáshoz. Kapkodva, mégis milliónyi érzelemmel telve tett magáévá a focista, akinek a nevét több százszor sóhajtottam el az éjszaka folyamán.

Nem tudom mikor dőltem ki, de már világos volt odakint, mikor meghallottam az apró talpak lopakodását. Ajkaim önkéntelen mosolyra húztam.

 - Anya - suttogta Juni mellettem, miközben a kezében szorongatta a tegnap vett Pumbáját.

 - Hm? - néztem rá kérdőn.

 - Bemászhatok? - pislogott hatalmas barna szemeivel rám, amitől tudta, hogy úgyis elolvadok.

 - Szeretnél? - húztam az agyát, de a mosolyomból már tudta, hogy nyert ügye van, így felemeltem a takarót, de ő átmászott rajtam és befeküdt középre. - Te kis... - nyomtam puszit a feje búbjára és magamhoz öleltem. Percekig hallgattam a szuszogását, ami egyre lassabb lett, figyeltem a szemeit eltakaró hosszú szempillákat, majd ahogy felnéztem Juniról, tekintetem találkozott Cris éber pillantásával. Arcom azonnal lángba borult a tegnapi éjszaka emlékeitől.

 - Jó reggelt! - görbült aztán egy apró mosolyra a szám sarka.

 - Jobb nem is lehetne - mormogta a portugál és közelebb fészkelődött hozzánk. - Bárcsak megállna most az idő - sóhajtott fel szomorúan.

 - Meddig lettél elengedve?- kíváncsiskodtam.

 - Délután repülnünk kell haza, mert a holnapi edzést már nem lóghatom el. Sajnálom - húzta el a száját.

 - Ugyan már - pislogtam rá értetlenül - ez így is egy tökéletes kirándulás volt.

 - Jól érezted magad?

 - Nagyon - húzódtam közelebb és megpróbáltam elmanőverezni az alvó kisfiú felett. - Soha nem felejtem el - nyomtam egy puszit a szájára. Cris átemelt Juni felett és magára húzott mialatt elmélyítette a csókunkat. Keze a fenekemre csúszott míg az enyémmel a hajába túrtam.

Minden annyira tökéletes volt, hogy a mellkasom szorítani kezdett és a félelem, hogy ez megváltozhat befészkelte magát a gondolataim közé.