54.rész

Kendra

  - Tetszeni fogok ebben Ikernek? - emelt maga elé egy gyönyörű kék egybe ruhát Sara.

 - Szerintem anélkül jobban - vigyorogtam rá gonoszul.

 - Ne már - forgatta meg a szemeit. - Fogadjunk, hogy Sergioval töltötted a délelőttödet?

 - Honnan tudod? - pislogtam rá kíváncsian.

 - Az ember önkéntelenül átveszi a perverz stílusát, ha túl sokat van vele - vonta meg a vállát a barna hajú nő.

 - Ez igaz. Sese mellett nem lehet szégyenlősnek vagy mimózának lenni - nevettem fel, majd én is kiválasztottam egy nekem tetsző inget. - Azt hiszem ezt felpróbálom - mormogtam az orrom alatt, de Sara így is értette.

 - Oké, de utána beülünk valahova enni - jelentette ki.

Beleegyezőn bólogatva sétáltam a próbafülkéhez, hogy megnézzem magamon a kiválasztott darabot. Elgondolkodva bújtam ki a pólómból és szinte oda sem figyelve gomboltam be a türkiz színű, testre simuló blúzt.

Nem is rossz - döntöttem oldalra a fejemet, hogy jobban megnézhessem magamat. - Vajon Crisnek tetszeni fog? - ugrott be, de a számat elhúzva azonnal elhessegettem ezt az őrült gondolatot. - Miért kell nekem folyton a portugálra gondolnom? Miért ő az első és az utolsó akinek az arca felvillan előttem minden nap? Miért? Miért? Miért? - néztem kétségbeesetten a tükörképemre.

- Mert belezúgtam, mint vakló a gödörbe - suttogtam halkan a próbafülke magányában.

 - Kész vagy? - szakított ki gondolataim közül barátnőm vidám hangja, majd belépett mellém a tágas, tükrökkel körbe vett helységbe. - Azta - vigyorodott el. - Nagyon dögös.

 - Ez csak egy felső - forgattam meg a szemeimet.

 - Ja, egy olyan felső ami úgy feszül rajtad, mintha a második bőröd lenne. Crisnek tuti tetszeni fog.

 - Hagyjál már - nevettem fel erőltetetten. - Nem érdekel, hogy mit gondol róla. Magamnak veszem.

 - Aha - nézett rám mindent tudó szemekkel a kapus barátnője. - Én meg most jöttem le a falvédőről. Kendra, nem kell letagadnod, még a vak is látja, hogy szereted.

 - Mi? - fordultam felé hirtelen. - Ez nem..én nem... - dadogtam.

 - Dehogynem - fogta meg a vállaimat - és hidd el, hogy ez jó. Szeretitek egymást, na és? Férj és feleség vagytok. Mi itt a baj? Nem értem, hogy miért fogjátok vissza magatokat? - csóválta meg a fejét miközben várakozva nézett rám.

 - Én... - ültem le az egyik székre, ami arra volt hivatott, hogy kényelmesebbé tegye az átöltözést - összezavarodtam - vallottam be.

 - Mitől?

 - Ettől az egésztől - temettem az arcomat a kezeim közé. - Nem tudom, mit csináljak - sóhajtottam fel.

 - Elmondod?

Felnéztem Sarára, aki kedvesen pislogott le rám.

 - El, de szerintem előbb menjünk ki, mert holnap címlap sztori leszünk, hogy Iker Casillas és Cristiano Ronaldo feleségei magukra zárták a próbafülkét. Vajon mit csinálhattak odabent? - húztam el a számat. - Nem hiszem, hogy örülnének neki a fiúk.

 - Te tényleg túl sokat voltál ma Sesével - nevetett fel Sara hangosan, majd kilépett a helységből.

 - Cssh - tettem az ujjamat a szám elé vigyorogva. - Ne emlegesd, mert még azt is kitalálják, hogy ő is itt volt és hármasban csináltuk - intettem le hülyéskedve a barátnőmet, akivel egymásra néztünk amitől kitört belőlünk a röhögés és az előbbi nyomott hangulat eltűnt.

 Jókedvűen, felszabadultan siettünk a kedvenc éttermünk felé, ahol kisebb gondolkodás után mind a ketten rendeltünk magunknak valami finomságot. A gyors kiszolgálás után elfogyasztattuk az ételt, majd rendeltünk egy-egy capuccinot. Szórakozottan kevergettem az italomat mikor éreztem, hogy Sara tekintete szinte lyukat égetett belém.

 - Na mesélj! - szólt rám, mikor felfogta, hogy magamtól nem vagyok hajlandó semmit sem mondani.

 - Mit?

 - Kendra! Ne csináld! Arról volt szó, hogy elmeséled, hogy miért is vagy attól összezavarodva, hogy szerelmes vagy a férjedbe - tette a kezét az enyémre, amivel vadul kevergettem az előttem lévő italt.

 - Én...nem tudom - pislogtam idegesen. Zavaros gondolataim egymást kergették a fejemben. Hogy tudnám megfogalmazni Sarának, amit még saját magamnak sem sikerült? Oké, hogy beleszerettem Crisbe, mégis valami visszatart attól, hogy ezt be is valljam. Végül úgy döntöttem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt, mert ha nem, beleőrülök, így belekezdtem. - Félek.

 - Mitől? - villantak rám barátnőm kedvességtől csillogó szemei.

 - Hogy felébredek és ez az egész eltűnik - bámultam ki az ablakon. - Nem akarok megint pofára esni. Nem szeretném ha megint azt érezném, mint Raúllal.

 - Dre, Cris nem Raúl. Ő sose bántana - nézett rám Sara komolyan.

 - Tudom, és mégis félek - sóhajtottam fel. - Annyi nő van a világon. Miért pont nálam állapodna meg? Miért én kellenék neki? Amúgy is, csak egy hülye szerződés köt össze minket.

 - Én nem így hallottam - dőlt hátra a spanyol nő mosolyogva. - A kismadarak azt csiripelték, hogy a mi kis portugálunk szerelmet vallott neked, de te meg sem hallottad. Igaz ez?

 - Mert nem gondolta komolyan - csóváltam meg a fejem szomorúan. - Akkor hoztuk haza Junit a kórházból és csak hálás volt amiért vigyáztam rá.

 - Na persze - vigyorgott Sara. - Azért sírta el a bánatát Ikernek és azért van mostanában annyira letörve.

 - Mit csinált? - dobbant meg a szívem.

 - Bizony drágaságom, a te édes férjecskéd az én szerelmemnek újságolta el, hogy kikosaraztad.

 - De én nem...

 - Bevallottad neki, hogy te is ugyanúgy érzel?

 - Nem, de...

 - Válaszoltál neki mikor azt mondta szeret? - fojtotta belém a szót.

 - Nem, de én azt hittem, hogy csak azért mondja, hogy megköszönje, hogy Juniorral voltam.

 - Pedig nem azért tette - fűzte össze a karját a mellkasán a velem szemben ülő nő.  - Bármilyen hihetetlen számodra, Cris szeret téged, és nem csak mint a fia bébiszitterét, hanem, mint a feleségét, a nőt aki támogatja őt.

Elkerekedett szemekkel néztem Sarára. Próbáltam kiolvasni a tekintetéből, hogy ugrat vagy komolyan gondolja, de amit sikerült kivennem belőle, az megrémített. Nyoma sem volt benne hazugságnak. Tényleg ennyire vak lennék?

 - Ezt elszúrtam, igaz? - roggyantak meg a vállaim. - Ezek után még annyi esélyem sincs, mint...

 - Bolond vagy! - vágott mérgesen a szavamba Sara. - Hát nem fogtad fel amit mondtam? Szeret! És nem, nem szúrtad el, csak megnehezítetted a dolgokat kettőtök közt. Hidd el - tette az asztalon fekvő kezemre a sajátját - ha most haza mész és szépen bevallod, hogy te is ugyanúgy érzel iránta, akkor ti lesztek a földkerekség legboldogabb párja. Persze csak utánunk - kacsintott rám mosolyogva a barátnőm.

Miután Sara kitett a házunk előtt, elköszöntünk egymástól, de indulás előtt a lelkemre kötötte, hogy ne húzzam tovább a portugál agyát, hanem beszéljek vele. A még mindig bennem kavargó gondolataimtól kábán, csak egy bólintásra futotta. Kezeimben a szatyrokkal, beütöttem a kapukódot és szép lassan elindultam a ház felé. A nappaliban leraktam a csomagokat a földre, majd kisétáltam a teraszra, ahonnan behallatszódott Cris és Junior nevetése. Ajkaim mosolyra húzódtak, mikor megláttam őket a fűben, ahogy együtt edzettek. Vállamat az ajtófélfának döntöttem és tekintetemmel végig simogattam a látványukat. A portugál egy egyszerű fehér rövidnadrágban és fekete trikóban volt, míg Juni komplett Real szerelésben csinálta a felüléseket. Mikor sikerült neki megcsinálni az utolsó mozdulatot is, Cris magára húzta és megölelte. Jókedvűen nevettek és látszott rajtuk a feltétlen szeretet amit egymás iránt éreztek. Az én szívem pedig hevesebben kezdett dobogni, mikor találkozott a tekintetem azzal a gyönyörű csokibarna szempárral, ami mindig is elvarázsolt. Arcán hatalmas vigyor terült szét, amire Juni felkapta a fejét, majd felpattant a focistáról.

 - Anya - futott felém - képzeld, megcsináltam egy csomó felülést és fekvőtámaszt. Apa azt mondta, hogy ha ilyen ügyes vagyok, felnőtt koromba lehetek én a következő 7-es a Realban. Szerinted is ügyes vagyok? - pislogott rám kipirult arccal és csillogó szemekkel.

 - Te vagy a legügyesebb kisfiú, akit csak ismerek - guggoltam le hozzá és átöleltem, amit ő lelkesen viszonzott.

 - Szia - állt meg előttem a portugál. - Sarával voltál? - kérdezte kedvesen.

 - Szia. Igen, vettünk ezt azt - pirultam el a férfi közelségétől, mert eszembe jutottak a barátnőm szavai és ettől hiperventillálni kezdtem.

 - Megnézhetem majd? - simított végig az arcomon lágyan amitől megborzongtam.

 - Miért is ne - vontam meg a vállamat, mintha nekem mindegy lenne, de a szemeimet nem tudtam levenni a markáns arcáról, a telt ajkairól, aminek a sarkában egy ellenállhatatlan, huncut mosoly ült. Miért kell ilyen dögösnek lennie?

Még mielőtt valami oltári nagy baromságot csinálnék, megfordultam és besiettem a házba, magam mögött hagyva a fiúkat.

Kicsit később a konyhába mentem, hogy összeüssek valami könnyű vacsorát. A portugál eltűnt, hogy a benti medencében róhassa a köröket, míg Junit lekötötte egy új mesefilm. Dolores a barátnőivel a városban maradt, így egyedül voltam a konyhában. Bekapcsoltam a cd-lejátszót és megkerestem a kedvenc számaimat. Csípőm automatikusan mozogni kezdett a fülbemászó dallamokra. Dudorászva készítettem el a vacsorát és csak akkor forrt a torkomra a hang, mikor megláttam Crist, aki az ajtóban állt, egy farmernadrágban, meztelen felsőtesttel, a zuhanyzástól vizes hajjal és engem figyelt.

 - Ne hagyd abba - kuncogott fel. - Tetszett a látvány.

 - Fejezd be! - forgattam meg a szemeimet. - Inkább tedd hasznossá magad és segíts teríteni.

 - Igenis asszonyom! - nyomott bohóckodva egy apró csókot az ajkaimra majd felkapva az előkészített tányérokat és evőeszközöket elindult az asztal felé.

Néhány pillanatig megkövülve bámultam utána, de aztán leráztam magamról a merevséget és a vacsorát tartalmazó tállal követtem.

Junior végig csacsogta az egész étkezést, míg mi lopva figyeltük egymást. Mikor befejeztük az evést, Cris elvitte a fiát zuhanyozni, majd lefektette. Én összepakoltam a konyhát és elmosogattam a szennyes edényt. A hálónk felé tartva egy pillanatra megálltam és bekukucskáltam a laposakat pislogó fiúcska szobájába. A portugál az ágy szélén ült és egy könyv volt a kezében, amiből mesét olvasott a kicsinek. Elmosolyodtam, mikor láttam, hogy Juni szemei lecsukódtak és ajkai enyhén elnyíltak. Cris egy óvatos puszit nyomott a homlokára, majd betakargatta.

 - Elfáradt az edzéstől - suttogta vigyorogva mikor mellém ért.

 - Nem vagy vele egy kicsit kemény? - néztem kérdőn rá.

 - Nem - komorult el a focista arca. - Hidd el nem csináltatok vele semmi olyat, amit én ennyi idősen ne tettem volna meg.

 - Jó, csak nem szeretném, ha...

 - Nyugi - mosolygott rám - tudom, hogy félted, de nem kell. Stramm kis kölyök - nézett vissza az ajtóból.

 - Tiszta apja - suttogtam halkan, de meghallotta. Perzselő tekintetet vetett rám, amitől a hasamban lakó lepkék azonnal táncba kezdtek. Menekülőre fogtam a dolgot és zuhanyzásról motyogva otthagytam őt.

Mire végeztem az esti teendőimmel, Cris már a szobában volt és bámult kifelé az ablakon. Ahogy meghallotta a lépteimet, felém fordult. Szemei felcsillantak az egyszerű mezből és francia bugyiból álló pizsamám láttán. Ahogy figyeltem az arcán átsuhanó érzelmeket, Sara szavai jutottak eszembe. "Szeret téged."

Mi van, ha tényleg érez valamit irántam és én gyávaságból nem viszonzom, pedig valami jó is kisülhetne ebből. De ha...? Nem, fejezd be! - csitítottam le a kételkedő énemet. Mi bajom származhat abból, ha kockáztatok? Legfeljebb újból összetörik a szívem, de elmondhatom, hogy megpróbáltam. Mély levegőt vettem, majd minden bátorságomat összeszedve megszólaltam.

 - Beszélnünk kell! - Kérdő tekintetét látva sejtettem, hogy nem tudja hova tenni ezt a kijelentésemet, így folytattam. - Rólunk, arról, amit a múltkor...mondtál - fogyott el a hangom a bátorságommal együtt, de már nem volt vissza út. Szemei tükrében láttam, hogy tudja mire gondolok és kíváncsian várja, hogy mit hozok ki ebből. - Szóval...az van, hogy .. én is...Mármint, hogy ugyanúgy...ha még te is. Jaj, Istenem! - temettem az arcomat a kezeim közé. Annyira cikinek éreztem az egészet. Kezeim remegtek és a levegő is egyre kisebb dózisokban jutott a tüdőmbe. A helyzetet a portugál mentette meg, aki a kezeimet lefejtve rólam, felemelte az államat.

 - Remélem, hogy nem értelek félre és épp azt szeretnéd közölni velem, hogy te is ugyanazt érzed amit én - biccentette félre a fejét. A szája sarkában egy halvány mosoly jelent meg, de a szemei félelemmel telve várták a válaszomat. Úgy gondoltam, hogy mivel szavakkal nem tudtam elmondani neki, hogy mit szeretnék, így inkább a hajába túrtam és a tarkójánál fogva magamhoz húztam és ajkaimat az övéire nyomtam. A kezdeti sokk után a portugál belemarkolt a csípőmbe és nyelvével birtokba vette a számat. Megértette az üzenetemet.